Armogasztész, Maszkula és Szaturusz, Sztek (†) Észak-Afrika, 5. sz. vége): hitvallók. – Africa prov-ban (2000: Tunézia) a vandálok ariánus kir-ai, Geiserich (ur. 428–477) és Hunerich (ur. 477–484) a kat. vallást főként a kir. udvarból akarták kiirtani, ahol hivatalnok csak ariánus lehetett. – Armogasztész előkelő férfi volt. Megtagadta, hogy áttérjen az ariánus hitre, ezért megverték és megkínozták. Csak azért nem ölték meg, mert nem akartak új vértanút szolgáltatni a kat-oknak. Bányamunkára ítélték, s a nagyobb megalázás kedvéért arra kényszerítették, hogy Karthágó közelében, ahol mindenki láthatta, teheneket legeltessen. Armogasztész temetéséről Vita városának ppe, Viktor, aki 484: megírta az afrikai üldözések történetét, közöl egy legendás motívumot: Armogasztész megsejtve közeli halálát, az iránta nagyon készséges és jóakaratú Félix prokurátorhoz fordult azzal a kéréssel, hogy halála után egy bizonyos szentjánoskenyérfa alá temettesse el. Amikor a mondott helyen megásták a sírt, csodálatos márvány szarkofágra bukkantak, s ebbe temették. – Maszkulát, aki kiváló színész volt, Geiserich szintén képtelen volt fenyegetésekkel és ígéretekkel arra kényszeríteni, hogy föladja a hitét. Megkínozták és halálra ítélték azzal a titkos rendelkezéssel, hogy csak abban az esetben szabad kivégezni, ha félelmet mutat a halála előtt, mert így a rómaiak nem fogják vt-ként tisztelni. Így tehát Maszkula életben maradt. – Szaturusz Hunerich kir. udvari embere volt. Arra az esetre, ha áttér az ariánus hitre, gazdagságot és még előkelőbb állásokat ígértek neki, ellenkező esetre viszont megfenyegették, hogy vagyonát elkobozzák, gyermekeit eladják rabszolgának, feleségét egy tevehajcsárnak adják. Feleségét és gyermekeit is fölhasználták meggyőzésére: fölkeresték, s próbálták rávenni hite feladására, hogy ne okozza mindannyiuk vesztét. Szaturusz azonban állhatatosan kitartott. Megostorozták és megkínozták, végül azonban – hasonló okokból, mint Armogasztészt és Maszkulát – nem ölték meg, hanem arra kényszerítették, hogy koldusként folytassa életét. Ü.: márc. 29. **

SzÉ 2009. I:529.